Cuppa cuppa

Olyan rossz-rossz bloggernek érzem magam, mert nem volt időm posztolni az elmúlt egy hónapban, hiába van 6 félkész posztom. Tegnap keresgettem az egyik kedvenc blogomban - mármint, ami a gasztro-tökéletes feleség oldalt illeti - és azt hiszem kimondhatom: megtaláltam a világ legprimitívebb tortareceptjét. Valahogy így szól:

Végy egy egész gyümölcskonzervet, csöpögtesd le a gyümölcsöt, a levét tarts meg. A gyümölcshöz adj egy csésze [pontosabban egy közepes vizespohárnyi; 240 ml] lisztet, majd ugyanennyi cukrot. Személy szerint itt eltértem a előírástól, mert kókuszreszeléket és bourbon vaníliá[s cukor]t is tettem bele. Majd öntsd hozzá a gyümölcskonzerv levét is. Keverd össze, a masszát kivajazott formában 200-220 [hivatalosan 175, de szerintem mire elkészülne úgy, nekem az összes hajam kihullana] fokon süsd addig, amíg barna és hólyagos lesz. Tejszínhabbal tálald.

Ugye, hogy nem egy nagy mutatvány?



Nem akartam beletenni az összes cukrot, nekem nagyon soknak tűnt - hiszen ott van még az édes szirup is -, de összességében nem lett túlságosan édes. Nagyon sokáig sütöttem, majdnem egy egész órát, de így is kicsit "nyers" maradt a közepe, de nem ehetetlen vagy rossz. Inkább úgy mondanám, hogy lett egy ropogós kérge, alatta pedig olyan gyümölcsös, pudingnál sűrűbb valami, ami nagyon finom. Legközelebb azért megpróbálom vagy kevesebb lével sütni, vagy sokkal tovább. [Egyetlen óra mi az a majdnem 3 egész órán át sütött karácsonyi rumos-aszaltgyümölcsös finomsághoz képest...?]

Jobb kép nem lett, a tejszínhab nélküli képen zöld zombinak néz ki színkorrekció után, itt meg a forró sütin kicsit megfolyt a hab. A fekete pöttyök pedig a vaníliából vannak. :)